Vajon az ember van a templomért, vagy a templom az emberért?

Varga Botond | 2017. augusztus 24.

A Diakónia Keresztyén Alapítvány Sepsiszentgyörgyi Fiókja, a svájci HEKS és az osztrák Diakonia Austria segélyszervezetekkel karöltve, idén is feltette a kérdést: Vajon az ember van a templomért, vagy a templom az emberért? A kérdés-felvetést tett követte, ez év tavaszán újra kiírásra került a gyülekezetek akadálymentesítését segítő program, ahová a romániai, erdélyi és partiumi közösségek pályázatait várták.

A segélyszervezetek pályázati kiírása találkozott a szükséggel, a hiány felismerésével. A Szalárdi Református Egyházközség ugyanis a tavasz folyamán döntött egy új gyülekezeti mosdó kialakításáról. A régi, hátsó épületben helyet kapó, e célt szolgáló helyiség, minden tisztasági szabály betartása mellett is idejétmúlttá vált. A téli-tavaszi időben nehezen volt megközelíthető, ugyanakkor hiányzott a kézmosás lehetősége is.

Az új vizesblokk minden szempontból praktikus helyen van. A gyülekezeti terem épületéhez illeszkedő pincelejáratot, az egykori présházat alakították át mosdóvá, hogy így akár a gyülekezeti teremben, akár a templomban legyen rendezvény, járdán lehessen megközelíteni, megspórolva az eddigi cipőtakarítást. Három fülke került kialakításra, férfi, női, és a nyertes pályázatnak köszönhetően, egy, a mozgássérültek helyzetét figyelembe vevő helyiség. Ugyanakkor az elrendezésnél arra is figyeltek, hogy az egyre gyarapodó kisgyermekes családok is kihasználhassák a hely adottságait: kisgyerekeknek külön pót-ülőke, a kézmosó kagylóhoz magasító található. Emellett tervben van egy pelenkázó asztalka elhelyezése is.

A kialakítás során elvárás volt a pályáztató szervezetek részéről az önkéntes munka bevonása is. Ez sem okozott nehézséget, ugyanis az eddig lomtárnak használt helyiség kipakolása, a végső, befejezés előtti hajrában pedig a vízvezeték-szerelés mind-mind a közmunkásokra várt, akik ha éjfélig kellett maradjanak, akkor is hűséggel befejezték az elkezdett munkát.

Úgy érezzük, hogy a sepsiszentgyörgyi és az osztrák Diakónia, valamint a svájci HEKS kérdés-felvetése kétszeresen is segített az akadálymentesítésben. Egyrészt, és ez a fő szempont, a gyülekezet mozgássérült tagjainak és kisgyermekeinek, a leginkább kiszolgáltatott rétegnek nyújtott segítséget a mozgássérült mosdó kialakításával. Ugyanakkor, az egész közösség akadálymentesítésében szerepet játszott, hisz ma már akadályt jelent egy mosdó hiánya. Köszönjük a segélyszervezeteknek a támogatást, az önkénteseknek az önzetlen segítséget. Isten áldja életüket, szolgálatukat!

Varga Botond

lelkipásztor